Ma sem hagyott

Óh érzés! Nyughass már!
Hagyjál békét nekem!
Számon lakat, láthatod,
Míg el nem feledem.
Nyolc hónapja hogy megláttam,
Nyolc hónapja sír vagyok.
Hogy mért? Hisz tudod.
Meg se születtél már elhagyott.
Nem szeret.
Nem is szeretett.
Szentelésed után kaptad
Meg az utolsó kenetet.
S hiába öllek napról napra,
Feltámadsz újra, s újra
Míg világ a világ,
Hogy megmozgasd szívemben
Mi kínozva fáj,
Ámor tört nyilát.
Hess! – kiáltom.
Miért nem hagysz?!
S te csak kacagsz felém.
Kézenfogva szaladtok el,
Mint két pajkos gyerek,
Te, s barátod a remény.

2009. január 1.