Emlék

Hűvös volt a teste,
Márványszínre festve,
Áldott menedék,
De izzott még a lég
Mit a Nap hagyott az estre.
Égett a naplemente,
Kerek Hold követte,
S már elfeledte rég
A pipacstengert a rét,
Szalmaillat van helyette.

Szeme szememet leste,
Benne ragyogott a vágy,
Közös csillagot keresve
Szédült a szalmaágy,
S kigyúlt ajkainkon egy csók,
És megannyi követte…
Felettünk gyöngymilliók.
S a Hold Göncölt nevette
Ahogy a tejútról letér,
S felborul a csillagszekér.

2009. február 27.